Hogyan mondjunk nemet bűntudat nélkül?

A mérlegelés

Amikor valaki hozzánk fordul segítségért, akkor gyorsan készítsünk egy számvetést magunkban, hogy belefér az adott dolog az életünkbe, vagy csak magunknak csinálunk plusz terheket, ha elvállaljuk az adott feladatot. Sokkal nyugodtabbak leszünk, ha először, egy alapos mérlegelést követően döntünk, és úgy mondunk valakinek igent, vagy éppen nemet.

A dolgok tisztázása

Valóban nem lehet mindig, mindenkinek segíteni, hiszen ezzel, önmagunktól és a családunktól veszünk el időt. Márpedig időből van a legkevesebb, és ez talán az egyik legértékesebb dolog az életünkben. Akár vezethetjük is egy papírlapon, le is írhatjuk, hogy kinek, mikor, és miben segítettünk, így ha valakinek nemet vagyunk kénytelenek mondani, akkor a papírra pillantva, nem lesz lelkiismeret-furdalásunk, hiszen láthatjuk, hogy nem mindig vagyunk elutasítók, szoktunk másoknak segíteni.

Nem vagyunk tökéletesek

Mivel tökéletes ember nem létezik, így jól tesszük, ha mi sem akarunk azok lenni. És azon is dolgoznunk kell, hogy mások se lássanak annak. Ezért nem is kell úgy viselkedni. Ha nem bántunk meg valakit, ha nem sértjük meg, ha nem szólunk hozzá néha hűvösebben, attól még szeretnénk néha így viselkedni. Viszont, ha nem mutatjuk meg másoknak az igazi arcunkat és a környezetünkben élők azt hiszik, hogy mi szentek vagyunk, akkor joggal várhatják el, hogy mindig segítsünk. Akkor is, ha beleőrülünk. Többek között, ezért sem árt az őszinteség. Mert hiszen, ezzel az emberek is tudni fogják, hogy nekünk is van tűréshatárunk, és ha őszintén bevalljuk, hogy ez most nem fog menni, lehet, hogy sokkal jobban tisztelnek, mintha mindig ugrásra készen állunk.

Ismernünk kell a saját teherbíró képességünket

Ha tudjuk, hogy mennyi terhet bírunk, és ezt nem titkoljuk mások előtt, akkor nem kapunk plusz terheket. Viszont, ha még önmagunknak sem valljuk be, hogy nem kellett volna elvállalni az új projektet, vagy nem kellett volna a gyermek partijára 30 gyereket meghívni, csak ötöt, akkor sokkal könnyebb mások kérését visszautasítani. Viszont, ha önmagunkkal szemben is maximalisták vagyunk és a hibákért önostorozás jár, akkor miért várjuk el a többiektől, hogy ne mindig hozzánk forduljanak a gondjaikkal és a bajukkal.